kedd, február 24, 2009

Önbizalom (1)

„Ne veszítsétek el bizalmatokat!” (Zsidók 10:35)

Felfedezheted őket bármilyen csoportban. Van bennük valami különleges, ami elkülöníti őket. Mi az? A céltudatosságuk; az a bizonyosság, hogy tudják, hová tartanak! Hogy tudatában vannak képességeiknek! A nyíltságuk! A múltban elért sikereik! Hogy képesek a szemkontaktusra, és tudják alkalmazni a testbeszédet! Egyszóval: önbizalom! Pálban megvolt. Hallgasd csak: „… én megtanultam [egy életen át Istennel járva] annak a titkát, hogyan lehetek boldog mindig, bármi történjen is; amikor van elég ennivalóm, és amikor éhezem, amikor több van a szükségesnél, és amikor nincs elég. Mindent meg tudok tenni Krisztus által, mert Ő ad nekem erőt (Filippi 4:12-13 NCV). Ezeket a verseket nem lehet különválasztani, mert határozott kapcsolat van az élet mélységeinek megtapasztalása és magasságainak élvezete között. Pál nyugalmat talált abban a bizonyosságban, hogy ereje egyedül Krisztustól származik. Ez a tudat tette képessé, hogy kezelni tudjon minden helyzetet, amivel találkozott! Az önbizalom elfogadja a jelenlegi helyzetet, bármilyen nehézséggel nézel is szembe, bármilyen korlátok között vagy kénytelen élni; bármilyen krónikus állapot készít ki, bármi törte össze álmaidat, az élet bármilyen tényezője próbál lenyomni; az önbizalom elismerheti, hogy nem tetszik, de soha nem mondja: „nem tudok megbirkózni vele”. Amint azt mondod, „nem tudok megbirkózni vele”: a) ellentmondásba kerülsz Isten ígéreteivel; b) nem tudod kiaknázni azokat az erőforrásokat, amelyeket Ő már megadott neked. Az önbizalom képessé tesz arra, hogy bármilyen próbában megállj, mert Krisztus hozzáférhetővé tette az Ő erejét számodra!

Nincsenek megjegyzések: