„Józsué parancsot adott a nép elöljáróinak.” (Józsué 1:10 NIV)
Isten azt mondta Izráel vezetőinek, amikor beléptek az Ígéret Földjére: „Segítsetek testvéreiteknek!” (Józsué 1:14 NIV). „Mennyi ideig kell befektetnem ebbe az emberbe?” – kérdezed. Érdekel a Biblia válasza? „Amíg birtokba nem veszik ők is azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nekik” (Józsué 1:15). Ez nem egy alkalmi segítségnyújtás; ez szolgáló élet. Minden nap végén meg kellene kérdeznünk magunkat: „Jó munkát végeztem ma? Vajon valóban érték voltam, vagy csak kiadás?” Az író Richard L. Evans megjegyzi: „Felbecsülhetetlen érték olyan személyt találni, aki vállalja a felelősséget, aki befejezi a dolgokat, végigviszi az utolsó részletig – tudni, hogy ha valaki elvállalta a megbízatást, akkor eredményesen és lelkiismeretesen el is végzi.” És Pál még feljebb emeli a lécet Krisztus követői számára! „Bármit szóltok vagy cselekesztek, azt úgy tegyétek, mint akik az Úr Jézust képviselitek!” (Kolossé 3:17 NLT)
Azok az emberek, akik hasznot húznak másokból, elkerülhetetlenül elbuknak. Dr. John Maxwell írja: „Ha sikerre vágysz, élj e három egyszerű szó szerint: fektess értéket másokba. Ezzel a szemlélettel sokra viheted. Minden tehetséges ember előtt ott a választás: vagy egyedül végzik a dolgukat, és minden érdem az övék, vagy csapatban dolgoznak, és osztoznak rajta. Az én megfigyelésem szerint nemcsak hogy többre viszik a tehetséges emberek, ha másokkal együtt dolgoznak, de nagyobb elégedettséget is éreznek, mint azok, akik egyedül dolgoznak.” A helyzet tehát a következőképpen néz ki: csak akkor leszel képes élvezni a vezetés előjogait és előnyeit, ha hajlandó vagy a) elsőnek indulni b) másokat előtérbe helyezni. Isten azt mondja: „Azután visszatérhettek, és elfoglalhatjátok a saját földeteket” (Józsué 1:15 NIV).
kedd, május 12, 2009
hétfő, május 11, 2009
Egy Ige a vezetőknek (1)
„Józsué parancsot adott a nép elöljáróinak.” (Józsué 1:10 NIV)
Mielőtt Izráel belépett az Ígéret Földjére, Isten két fontos utasítást adott a vezetőknek:
1) „Keljetek át testvéreitek élén!” (Józsué 1:14). Ha Isten vezetésre hívott el, akkor állj fel, és vágj bele! Higgy magadban és a küldetésedben! A véghezvitel nem csak annyit jelent, hogy keményebben és okosabban dolgozol; azt jelenti, hogy a megfelelő dologban hiszel. Valaki ezt az „elég valószínű” szindrómának nevezte. Ha kudarcra számítasz, akkor elég valószínű, hogy kudarcot vallasz. Ha sikert vársz, akkor elég valószínű, hogy eléred. A személyes áttörések a hit megváltozásával kezdődnek. Amiben legbelül hiszel, az meghatározza, hogy mire számítasz, és amire számítasz, az meghatározza, hogy hogyan cselekszel. Hosszú távon a hit több, mint egy eszme, amivel rendelkezel – az egy eszme, amely rendelkezik veled!
2) „Légy erős és bátor!” (Józsué 1:6). Az életed az általad tanúsított bátorsággal arányosan fog kitárulni vagy beszűkülni. Ha hajlandó vagy kockázatot vállalni, akkor messzebbre juthatsz, mint azok, akik bátortalanul követik a biztonságos és kiszámítható ösvényt. Orison Swett Marden a következőt írja: „Abban a pillanatban, ahogy elhatározod, hogy megragadod az életet teljes erőddel, és kihozod a legtöbbet magadból, bármibe is kerül, ahogy kész vagy feláldozni a kisebb ambíciókat az egyetlen nagy célért, megszabadulni mindentől, ami akadályoz e cél elérésében, egyedül, szilárdan kitartani a célod mellett, bármi is történjen, mozgásba hozod azokat az erőket, amelyek a saját fejlődésed érdekében vannak beléd ültetve. Élj elhatározásod szerint, foglalkozz azzal, amit Isten rád bízott az Ő terve bevégzésében, és legyőzhetetlen leszel. A világon semmiféle erő nem akadályozhatja meg, hogy sikeres légy.”
Mielőtt Izráel belépett az Ígéret Földjére, Isten két fontos utasítást adott a vezetőknek:
1) „Keljetek át testvéreitek élén!” (Józsué 1:14). Ha Isten vezetésre hívott el, akkor állj fel, és vágj bele! Higgy magadban és a küldetésedben! A véghezvitel nem csak annyit jelent, hogy keményebben és okosabban dolgozol; azt jelenti, hogy a megfelelő dologban hiszel. Valaki ezt az „elég valószínű” szindrómának nevezte. Ha kudarcra számítasz, akkor elég valószínű, hogy kudarcot vallasz. Ha sikert vársz, akkor elég valószínű, hogy eléred. A személyes áttörések a hit megváltozásával kezdődnek. Amiben legbelül hiszel, az meghatározza, hogy mire számítasz, és amire számítasz, az meghatározza, hogy hogyan cselekszel. Hosszú távon a hit több, mint egy eszme, amivel rendelkezel – az egy eszme, amely rendelkezik veled!
2) „Légy erős és bátor!” (Józsué 1:6). Az életed az általad tanúsított bátorsággal arányosan fog kitárulni vagy beszűkülni. Ha hajlandó vagy kockázatot vállalni, akkor messzebbre juthatsz, mint azok, akik bátortalanul követik a biztonságos és kiszámítható ösvényt. Orison Swett Marden a következőt írja: „Abban a pillanatban, ahogy elhatározod, hogy megragadod az életet teljes erőddel, és kihozod a legtöbbet magadból, bármibe is kerül, ahogy kész vagy feláldozni a kisebb ambíciókat az egyetlen nagy célért, megszabadulni mindentől, ami akadályoz e cél elérésében, egyedül, szilárdan kitartani a célod mellett, bármi is történjen, mozgásba hozod azokat az erőket, amelyek a saját fejlődésed érdekében vannak beléd ültetve. Élj elhatározásod szerint, foglalkozz azzal, amit Isten rád bízott az Ő terve bevégzésében, és legyőzhetetlen leszel. A világon semmiféle erő nem akadályozhatja meg, hogy sikeres légy.”
szombat, május 09, 2009
Ismerni és tenni Isten akaratát
„Elküldelek titeket.” (János 20:21)
Gladys Aylward csak egy egyszerű nő volt, aki tette, amire hite szerint Isten elhívta. 1930-ban Kínába hajózott, ahol egy otthont létesített elárvult gyermekeknek, akik magukra maradtan éheztek és csavarogtak az utcákon, amíg a kormány el nem helyezte őket nyomorúságos közraktárakban. Gladys azt olvasta a Szentírásban, hogy „ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat… Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged” (Ézsaiás 58:10-11). Amikor a japánok megszállták Kínát, Gladysnek menekülnie kellett. Formosa szigetén kötött ki több mint 100 gyermekkel együtt, akikről gondoskodnia kellett. Rendkívüli nehézségekkel és veszélyekkel dacolva szánta oda az életét, hogy mindegyikük számára anya legyen. Évekkel később, amikor nyilvánosan kitüntették, így magyarázta bámulatos teljesítményét: „Nem én választottam ezt. Isten vezetett így. A gyerekek nem érdekeltek jobban, mint más emberek. De Isten értésemre adta, hogy ezt akarja tőlem; így hát megtettem.”
Jézus azt mondta: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (János 20:21). Az a küldetés, ami Jézusé volt itt a földön, most a mi küldetésünk. „Mindannyiunknak gyorsan el kell végeznie azokat a feladatokat, amelyeket az bízott ránk, aki elküldött engem, mert kevés időnk maradt” (János 9:4 TLB). William James a következőt mondta: „Az élet legjobb használati módja, ha olyasmire fordítjuk, ami túléli őt magát.” Csak Isten országa marad meg; végül minden más elpusztul. Isten országa szempontjából az a célunk itt, a földön, hogy jó és sikeres életet éljünk!
Gladys Aylward csak egy egyszerű nő volt, aki tette, amire hite szerint Isten elhívta. 1930-ban Kínába hajózott, ahol egy otthont létesített elárvult gyermekeknek, akik magukra maradtan éheztek és csavarogtak az utcákon, amíg a kormány el nem helyezte őket nyomorúságos közraktárakban. Gladys azt olvasta a Szentírásban, hogy „ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat… Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged” (Ézsaiás 58:10-11). Amikor a japánok megszállták Kínát, Gladysnek menekülnie kellett. Formosa szigetén kötött ki több mint 100 gyermekkel együtt, akikről gondoskodnia kellett. Rendkívüli nehézségekkel és veszélyekkel dacolva szánta oda az életét, hogy mindegyikük számára anya legyen. Évekkel később, amikor nyilvánosan kitüntették, így magyarázta bámulatos teljesítményét: „Nem én választottam ezt. Isten vezetett így. A gyerekek nem érdekeltek jobban, mint más emberek. De Isten értésemre adta, hogy ezt akarja tőlem; így hát megtettem.”
Jézus azt mondta: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (János 20:21). Az a küldetés, ami Jézusé volt itt a földön, most a mi küldetésünk. „Mindannyiunknak gyorsan el kell végeznie azokat a feladatokat, amelyeket az bízott ránk, aki elküldött engem, mert kevés időnk maradt” (János 9:4 TLB). William James a következőt mondta: „Az élet legjobb használati módja, ha olyasmire fordítjuk, ami túléli őt magát.” Csak Isten országa marad meg; végül minden más elpusztul. Isten országa szempontjából az a célunk itt, a földön, hogy jó és sikeres életet éljünk!
péntek, május 08, 2009
Fedezd fel magad!
„Krisztusban ismerjük meg, hogy kik vagyunk.” (Efézus 1:11 TM)
Egyszer egy fiú hegymászás közben egy sasfészekre bukkant, és egy tojást talált benne. Ahogy hazaért, betette egy kotlós alá, a többi tojás mellé. Amikor a sas kikelt, azt gondolta, hogy ő csirke. Csirkeviselkedést tanult, és a baromfiudvaron kapirgált a „testvéreivel”. Jobb nem jutott eszébe. Néha valami erős késztetést érzett magában, de nem tudta, hogy mit kezdjen vele, így hát nem törődött vele, vagy éppenséggel elnyomta. Végtére is, ha egyszer ő csirke, akkor csirke módjára kell viselkednie Egy nap egy sas szállt el a baromfiudvar fölött, s a kis sas felnézett, és meglátta. Abban a pillanatban rájött, hogy olyan akar lenni, mint az a sas, magasra szállni, fel a hegycsúcsokra, amiket a távolban látott. Ahogy kitárta a szárnyait, hirtelen megértette, hogy olyan, mint az a sas. Bár még sohasem repült korábban, megvolt benne az ösztön és a képesség. Először még bizonytalanul szárnyalt, de aztán egyre nagyobb erővel és biztonsággal. Végül az ég magasában vitorlázva ráébredt, hogy felfedezte igazi önmagát; azt a teremtményt, amivé Isten teremtette.
Phillips Brooks a következőt állapította meg: „Ha rájössz, hogy csak fél életet éltél eddig, akkor az a másik fél addig fog gúnyolni, amíg ki nem fejleszted.” Önmagunk felfedezése volt az, amire Pál gondolt, amikor ezt írta: „Krisztusban ismerjük meg, hogy kik vagyunk, és miért élünk.” Isten teremtett téged, és magának teremtett. Amíg ezt meg nem érted, az életednek nem lesz értelme. Krisztusban fedezzük fel célunkat, jelentőségünket és rendeltetésünket. Más szavakkal: felfedezzük igazi önmagunkat!
Egyszer egy fiú hegymászás közben egy sasfészekre bukkant, és egy tojást talált benne. Ahogy hazaért, betette egy kotlós alá, a többi tojás mellé. Amikor a sas kikelt, azt gondolta, hogy ő csirke. Csirkeviselkedést tanult, és a baromfiudvaron kapirgált a „testvéreivel”. Jobb nem jutott eszébe. Néha valami erős késztetést érzett magában, de nem tudta, hogy mit kezdjen vele, így hát nem törődött vele, vagy éppenséggel elnyomta. Végtére is, ha egyszer ő csirke, akkor csirke módjára kell viselkednie Egy nap egy sas szállt el a baromfiudvar fölött, s a kis sas felnézett, és meglátta. Abban a pillanatban rájött, hogy olyan akar lenni, mint az a sas, magasra szállni, fel a hegycsúcsokra, amiket a távolban látott. Ahogy kitárta a szárnyait, hirtelen megértette, hogy olyan, mint az a sas. Bár még sohasem repült korábban, megvolt benne az ösztön és a képesség. Először még bizonytalanul szárnyalt, de aztán egyre nagyobb erővel és biztonsággal. Végül az ég magasában vitorlázva ráébredt, hogy felfedezte igazi önmagát; azt a teremtményt, amivé Isten teremtette.
Phillips Brooks a következőt állapította meg: „Ha rájössz, hogy csak fél életet éltél eddig, akkor az a másik fél addig fog gúnyolni, amíg ki nem fejleszted.” Önmagunk felfedezése volt az, amire Pál gondolt, amikor ezt írta: „Krisztusban ismerjük meg, hogy kik vagyunk, és miért élünk.” Isten teremtett téged, és magának teremtett. Amíg ezt meg nem érted, az életednek nem lesz értelme. Krisztusban fedezzük fel célunkat, jelentőségünket és rendeltetésünket. Más szavakkal: felfedezzük igazi önmagunkat!
csütörtök, május 07, 2009
Ragaszkodj a Szentíráshoz!
„A teljes Írás Istentől ihletett.” (2Timóteus 3:16)
A legelső feljegyzett hazugság az, amit a sátán Évának mondott, amikor azt mondta, hogy Isten nem gondolta komolyan, amit mondott, és még mindig ugyanezt fújja. Ezt hallhatod az ilyen megjegyzésekben: a) „Ha őszinte vagy, akkor nem számít, hogy miben hiszel.” Mi van akkor, ha őszintén tévedsz? Ha az autód fékje nem működik, az őszinteséged nem fog megállítani – de a telefonpóznák vagy épületek igen. b) „Vigyáznunk kell, nehogy megbántsunk valakit.” Mi van akkor, ha az emberek nem akarják hallani az igazságot, és nem akarnak aszerint élni? Egy kicsit tompítanunk kellene, vagy át kellene dolgoznunk a Szentírást annak megfelelően, ahogy szerintünk majd el tudják fogadni? Ha szeretsz valakit, akkor nem fogod-e felébreszteni álmából, hogy kimentsd az égő házból? c) „Vannak igazságok a Bibliában, de nem az egész Biblia igaz.” Pál azt írja: „a teljes Írás Istentől ihletett”, és Ézsaiás azt mondja: „Ha nem e szerint az ige szerint szólnak, az azért van, mert nincs világosság bennük” (Ézsaiás 8:20 KJV). Tizenkét hüvelyk [inch – angol hosszmérték] egy láb kell hogy legyen, ellenkező esetben mind ki vagyunk téve mások értelmezéseinek és értékítéletének, és végül valaki a rövidebbet húzza. Ha viszont arrogánsan mutatjuk be az igazságot, azzal Krisztus ügyének ártunk, és a lelkileg éhes emberek elfordulnak. Mi, akik kegyelmet és irgalmat kaptunk, meg is kell hogy mutassuk ezt. De ne legyünk megalkuvóak abban, amit Isten Igéje mond. Érdekes módon, amikor nemrég egy közvélemény-kutatást tartottak, a mai fiatalok (16-29 évesek) nagy része így nyilatkozott: „Mondd meg egyenesen! De ha nem éled, akkor ne mondd!” Milyen felfrissítő! Összegzésül: Isten Igéje teljes egészében, maradéktalanul, teljesen, tökéletesen, egészen igaz. Tehát ragaszkodj a Szentíráshoz!
A legelső feljegyzett hazugság az, amit a sátán Évának mondott, amikor azt mondta, hogy Isten nem gondolta komolyan, amit mondott, és még mindig ugyanezt fújja. Ezt hallhatod az ilyen megjegyzésekben: a) „Ha őszinte vagy, akkor nem számít, hogy miben hiszel.” Mi van akkor, ha őszintén tévedsz? Ha az autód fékje nem működik, az őszinteséged nem fog megállítani – de a telefonpóznák vagy épületek igen. b) „Vigyáznunk kell, nehogy megbántsunk valakit.” Mi van akkor, ha az emberek nem akarják hallani az igazságot, és nem akarnak aszerint élni? Egy kicsit tompítanunk kellene, vagy át kellene dolgoznunk a Szentírást annak megfelelően, ahogy szerintünk majd el tudják fogadni? Ha szeretsz valakit, akkor nem fogod-e felébreszteni álmából, hogy kimentsd az égő házból? c) „Vannak igazságok a Bibliában, de nem az egész Biblia igaz.” Pál azt írja: „a teljes Írás Istentől ihletett”, és Ézsaiás azt mondja: „Ha nem e szerint az ige szerint szólnak, az azért van, mert nincs világosság bennük” (Ézsaiás 8:20 KJV). Tizenkét hüvelyk [inch – angol hosszmérték] egy láb kell hogy legyen, ellenkező esetben mind ki vagyunk téve mások értelmezéseinek és értékítéletének, és végül valaki a rövidebbet húzza. Ha viszont arrogánsan mutatjuk be az igazságot, azzal Krisztus ügyének ártunk, és a lelkileg éhes emberek elfordulnak. Mi, akik kegyelmet és irgalmat kaptunk, meg is kell hogy mutassuk ezt. De ne legyünk megalkuvóak abban, amit Isten Igéje mond. Érdekes módon, amikor nemrég egy közvélemény-kutatást tartottak, a mai fiatalok (16-29 évesek) nagy része így nyilatkozott: „Mondd meg egyenesen! De ha nem éled, akkor ne mondd!” Milyen felfrissítő! Összegzésül: Isten Igéje teljes egészében, maradéktalanul, teljesen, tökéletesen, egészen igaz. Tehát ragaszkodj a Szentíráshoz!
kedd, május 05, 2009
Hosszú élet ígérete
„Halála által… meg tudja szabadítani azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” (Zsidók 2:14-15 NIV)
Ha valamelyik szülőd meghalt, amikor még fiatal voltál, talán azzal a kimondatlan félelemmel élsz együtt, hogy te sem fogsz tovább élni, mint ő. A Biblia beszél erről: „Csak halála által tudta megtörni… a halál hatalmát… [és] megszabadítani azokat, akik a halálfélelem rabszolgáiként élték életüket” (Zsidók 2:14-15 NLT). Figyeld meg:
1) amikor földi munkád véget ér, Isten megjutalmaz egy mennyei otthonnal. Képzeld el álmaid otthonát, és tedd hozzá ezeket a szavakat: „sokkal jobb” (Filippi 1:23). És ki a tervezője, építője és lakberendezője ennek az otthonnak? Jézus: „Elmegyek helyet készíteni a számotokra” (János 14:2).
2) Ha nem engedelmeskedsz Istennek, azzal megrövidítheted az életedet; ha tiszteled Őt, azzal meghosszabbíthatod. Ezékiás király a bizonyság erre. Amikor betegséggel küszködött, és a halállal nézett szembe, így kiáltott Istenhez: „Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz!” (2Királyok 20:3). Isten így felelt: „Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak… Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel” (2Királyok 20:5-6). Azt kérdezed „Isten ma is tud gyógyítani?” Feltétlenül! Jakab azt írja: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt” (Jakab 5:14-15).
3) Ha aggódsz a halál miatt, állj Isten Igéjére! „Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban” (Zsoltárok 91:16).
Ha valamelyik szülőd meghalt, amikor még fiatal voltál, talán azzal a kimondatlan félelemmel élsz együtt, hogy te sem fogsz tovább élni, mint ő. A Biblia beszél erről: „Csak halála által tudta megtörni… a halál hatalmát… [és] megszabadítani azokat, akik a halálfélelem rabszolgáiként élték életüket” (Zsidók 2:14-15 NLT). Figyeld meg:
1) amikor földi munkád véget ér, Isten megjutalmaz egy mennyei otthonnal. Képzeld el álmaid otthonát, és tedd hozzá ezeket a szavakat: „sokkal jobb” (Filippi 1:23). És ki a tervezője, építője és lakberendezője ennek az otthonnak? Jézus: „Elmegyek helyet készíteni a számotokra” (János 14:2).
2) Ha nem engedelmeskedsz Istennek, azzal megrövidítheted az életedet; ha tiszteled Őt, azzal meghosszabbíthatod. Ezékiás király a bizonyság erre. Amikor betegséggel küszködött, és a halállal nézett szembe, így kiáltott Istenhez: „Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz!” (2Királyok 20:3). Isten így felelt: „Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak… Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel” (2Királyok 20:5-6). Azt kérdezed „Isten ma is tud gyógyítani?” Feltétlenül! Jakab azt írja: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt” (Jakab 5:14-15).
3) Ha aggódsz a halál miatt, állj Isten Igéjére! „Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban” (Zsoltárok 91:16).
hétfő, május 04, 2009
Nyomd meg a „törlés” gombot!
„Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek!” (Efézus 4:32)
Képzelj el egy olyan társadalmat, ahol a házasságtörők skarlátvörös betűt viselnek, a tolvajok meg vasgolyót láncon! Képzeld el, milyen az, amikor csak a múltad határozza meg, hogy ki vagy! „Bizonyára megérdemelték” – mondod. Valóban? Jézus azt mondja, hogy ha kívánsággal tekintesz egy ellenkező nemű személyre, akkor már paráznaságot követtél el a szívedben (Máté 5:28). Ajjaj! Aztán tovább megy, és azt mondja, hogy amilyen mérce szerint ítélünk másokat, a szerint leszünk mi is megítélve (Máté 7:1-2). El tudod fogadni ezt? Nos, Isten nem kíméletes a bűnnel. Az Ő szeretete nem ereszt el. „Akit szeret az Úr, azt megfenyíti” (Zsidók 12:6), de szeretete nem enged el. „Semmi nem választhat el minket az Isten szeretetétől” (Róma 8:38-39).
Számunkra már nem ismerősek a skarlát betűk és a láncos vasgolyók, de a számítógépek annál inkább. Amikor valaki megbánt vagy felzaklat, Isten azt mondja: „Bocsáss meg, és nyomd meg a ’törlés’ gombot”, különben tönkretesz egy vírus, ami átveszi az irányítást a gondolkodásod, tetteid és beszéded felett. És ami a legrosszabb, az emlékeidhez láncol. „De a megbocsátás nehéz” mondod. Valóban az; ezért mondta Jézus: „Imádkozzatok azokért, akik rosszul bánnak veletek!” (Máté 5:44). A megbocsátás azzal kezdődik, hogy elkezdesz imádkozni az illetőért. „De meg kell próbálnom megérteni, hogy miért tette.” Okos emberek néha ostobaságokat tesznek. A jó emberek rossz dolgokat. És a félrevezetett emberek nem tudják, hogy mit csinálnak. Ezért imádkozott így Jézus: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lukács 23:34). Lehet, hogy egy napon majd megérted, de az is lehet, hogy soha. Bárhogy is lesz, a saját érdekedben bocsáss meg, nyomd meg a „törlés” gombot, és lépj tovább!
Képzelj el egy olyan társadalmat, ahol a házasságtörők skarlátvörös betűt viselnek, a tolvajok meg vasgolyót láncon! Képzeld el, milyen az, amikor csak a múltad határozza meg, hogy ki vagy! „Bizonyára megérdemelték” – mondod. Valóban? Jézus azt mondja, hogy ha kívánsággal tekintesz egy ellenkező nemű személyre, akkor már paráznaságot követtél el a szívedben (Máté 5:28). Ajjaj! Aztán tovább megy, és azt mondja, hogy amilyen mérce szerint ítélünk másokat, a szerint leszünk mi is megítélve (Máté 7:1-2). El tudod fogadni ezt? Nos, Isten nem kíméletes a bűnnel. Az Ő szeretete nem ereszt el. „Akit szeret az Úr, azt megfenyíti” (Zsidók 12:6), de szeretete nem enged el. „Semmi nem választhat el minket az Isten szeretetétől” (Róma 8:38-39).
Számunkra már nem ismerősek a skarlát betűk és a láncos vasgolyók, de a számítógépek annál inkább. Amikor valaki megbánt vagy felzaklat, Isten azt mondja: „Bocsáss meg, és nyomd meg a ’törlés’ gombot”, különben tönkretesz egy vírus, ami átveszi az irányítást a gondolkodásod, tetteid és beszéded felett. És ami a legrosszabb, az emlékeidhez láncol. „De a megbocsátás nehéz” mondod. Valóban az; ezért mondta Jézus: „Imádkozzatok azokért, akik rosszul bánnak veletek!” (Máté 5:44). A megbocsátás azzal kezdődik, hogy elkezdesz imádkozni az illetőért. „De meg kell próbálnom megérteni, hogy miért tette.” Okos emberek néha ostobaságokat tesznek. A jó emberek rossz dolgokat. És a félrevezetett emberek nem tudják, hogy mit csinálnak. Ezért imádkozott így Jézus: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lukács 23:34). Lehet, hogy egy napon majd megérted, de az is lehet, hogy soha. Bárhogy is lesz, a saját érdekedben bocsáss meg, nyomd meg a „törlés” gombot, és lépj tovább!
vasárnap, május 03, 2009
Sandra Day O’Connor
„Irányítsd gyermekeidet a helyes ösvényre!” (Példabeszédek 22:6 NLT)
Amikor Harry és Ada Mae Day hazahozták első gyermeküket, Sandrát, a kórházból, egy olyan kis tanyára hozták, ahol sem folyóvíz, sem elektromos áram nem volt, és iskola sem volt a közelben. De nem voltak hajlandók beletörődni, hogy a körülményeik bekorlátozzák őket. Apja halála megakadályozta Harryt, hogy a Stanford Egyetemre járhasson (ez Amerika egyik legnevesebb egyeteme), de soha nem adta fel a reményt, hogy a lánya ott fog tanulni. Ada Mae pedagógiai újságokat és folyóiratokat járatott, otthon tanította a lányát, és később a legjobb bentlakásos iskolákba küldte. Sandra bejutott a Stanfordra, aztán a jogi egyetemre, és végül az amerikai Legfelsőbb Bíróság első női bírája lett. Felavatása napján felvette a talárt, és elfoglalta helyét a többi bíró között. Majd találkozott a tekintete a családjáéval, és kicsordultak a könnyei.
Ne dőlj be a modern gondolkodásnak, amely leértékeli az anyaságot; nincs a világon ennél fontosabb feladat. Salamon azt mondta: „Irányítsd gyermekeidet a helyes ösvényre, és amikor megöregszenek, akkor sem térnek le róla.” Mi tette Sandra Day O’Connort sikeressé? Az intelligencia és az ambíció kétségkívül szerepet játszott benne. Mindazonáltal a legnagyobb érdem azé az elszánt kicsi asszonyé, aki a négy helyiségből álló kis vályogházban ülve órákon át olvasott gyermekeinek, és a szülőké, akik idejüket tanulmányi utakra fordították.
Chuck Swindoll azt mondja: „Akármilyen jelentőségteljesek is politikai személyiségek, pedagógusok, katonai vagy vallási vezetők, egyikük sem mérhető ahhoz a hatáshoz, amit az édesanyák gyakorolnak. Az anyák szavait sosem felejtjük el teljesen, az ő érintésük kitörölhetetlen nyomokat hagy… jelenlétük emléke egy életen át elkísér. Hadd kérdezzem, ki másnak van ilyen befolyása?”
Amikor Harry és Ada Mae Day hazahozták első gyermeküket, Sandrát, a kórházból, egy olyan kis tanyára hozták, ahol sem folyóvíz, sem elektromos áram nem volt, és iskola sem volt a közelben. De nem voltak hajlandók beletörődni, hogy a körülményeik bekorlátozzák őket. Apja halála megakadályozta Harryt, hogy a Stanford Egyetemre járhasson (ez Amerika egyik legnevesebb egyeteme), de soha nem adta fel a reményt, hogy a lánya ott fog tanulni. Ada Mae pedagógiai újságokat és folyóiratokat járatott, otthon tanította a lányát, és később a legjobb bentlakásos iskolákba küldte. Sandra bejutott a Stanfordra, aztán a jogi egyetemre, és végül az amerikai Legfelsőbb Bíróság első női bírája lett. Felavatása napján felvette a talárt, és elfoglalta helyét a többi bíró között. Majd találkozott a tekintete a családjáéval, és kicsordultak a könnyei.
Ne dőlj be a modern gondolkodásnak, amely leértékeli az anyaságot; nincs a világon ennél fontosabb feladat. Salamon azt mondta: „Irányítsd gyermekeidet a helyes ösvényre, és amikor megöregszenek, akkor sem térnek le róla.” Mi tette Sandra Day O’Connort sikeressé? Az intelligencia és az ambíció kétségkívül szerepet játszott benne. Mindazonáltal a legnagyobb érdem azé az elszánt kicsi asszonyé, aki a négy helyiségből álló kis vályogházban ülve órákon át olvasott gyermekeinek, és a szülőké, akik idejüket tanulmányi utakra fordították.
Chuck Swindoll azt mondja: „Akármilyen jelentőségteljesek is politikai személyiségek, pedagógusok, katonai vagy vallási vezetők, egyikük sem mérhető ahhoz a hatáshoz, amit az édesanyák gyakorolnak. Az anyák szavait sosem felejtjük el teljesen, az ő érintésük kitörölhetetlen nyomokat hagy… jelenlétük emléke egy életen át elkísér. Hadd kérdezzem, ki másnak van ilyen befolyása?”
szombat, május 02, 2009
Dicsőítve járd az utad! (2)
„Akik megtanultak neked ujjongani… jelenlétedben járhatnak.” (Zsoltárok 89:15 NIV)
A bibliai időkben a börtön nyomorúságos hely volt, még a legalapvetőbb létszükségletek sem voltak biztosítva. Ilyen hely volt az is, ahol „Pál és Silás… énekkel magasztalta az Istent... Ekkor hirtelen nagy földrengés rázta meg a börtönt, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek” (ApCsel 16:25-26). És ez érted is megtörténhet. Ha fel akarsz rázni dolgokat, ha látni szeretnéd, ahogy ajtók nyílnak meg, és láncok hullnak le, kezdd el Istent dicsőíteni „annak ellenére, hogy…” A körülményeiden való felülemelkedés titka, hogy a dicsőítés szárnyán közeledsz Istenhez. Dávid azt mondta: „Akik megtanultak ujjongani [dicsőíteni, tapsolni, tisztelni, hódolni] neked… jelenlétedben járhatnak, Uram.” A dicsőítés nem egyszerűen egy reakció arra, hogy Isten jelenlétébe lépünk; a dicsőítés csatornát nyit, melyen át Isten be tud lépni, hogy nekilásson foglalkozni a problémáddal.
Amikor nyomott és lehangolt vagy, a természetes gondolkodásmódodat semmi nem ösztönzi Isten dicsőítésére. Az csak arra fog bátorítani, hogy merülj el a szerencsétlenségedben, és sajnáld magadat, de ez éppen az ellenkezője annak, amit tenned kellene! Isten „keresi azokat, akik önmagukat adják a dicsőítésben, akik dicsőítik őt teljes lényükkel” (János 4:23-24 TM). Ez nem érzelmek kérdése; ez hit kérdése. Nem olyasmi, ami természetesen jön; olyasmi, amire nézve te döntesz úgy, hogy megteszed. Akár a pusztában vagy, akár az Ígéret Földjén, ha „ujjongsz és dicséretet énekelsz” (Zsoltárok 98:4 NKJ), elkezdenek történni a dolgok; ahogy felszáll a dicséreted, Isten áldása leszáll. Nehémiás azt mondja: „az Úrnak öröme a ti erősségtek” (Nehémiás 8:10 Károli). A dicsőítés tényleg segít meggyógyítani az érzelmeidet és felemelni rólad a nyomasztó dolgok súlyát. Próbáld ki!
A bibliai időkben a börtön nyomorúságos hely volt, még a legalapvetőbb létszükségletek sem voltak biztosítva. Ilyen hely volt az is, ahol „Pál és Silás… énekkel magasztalta az Istent... Ekkor hirtelen nagy földrengés rázta meg a börtönt, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek” (ApCsel 16:25-26). És ez érted is megtörténhet. Ha fel akarsz rázni dolgokat, ha látni szeretnéd, ahogy ajtók nyílnak meg, és láncok hullnak le, kezdd el Istent dicsőíteni „annak ellenére, hogy…” A körülményeiden való felülemelkedés titka, hogy a dicsőítés szárnyán közeledsz Istenhez. Dávid azt mondta: „Akik megtanultak ujjongani [dicsőíteni, tapsolni, tisztelni, hódolni] neked… jelenlétedben járhatnak, Uram.” A dicsőítés nem egyszerűen egy reakció arra, hogy Isten jelenlétébe lépünk; a dicsőítés csatornát nyit, melyen át Isten be tud lépni, hogy nekilásson foglalkozni a problémáddal.
Amikor nyomott és lehangolt vagy, a természetes gondolkodásmódodat semmi nem ösztönzi Isten dicsőítésére. Az csak arra fog bátorítani, hogy merülj el a szerencsétlenségedben, és sajnáld magadat, de ez éppen az ellenkezője annak, amit tenned kellene! Isten „keresi azokat, akik önmagukat adják a dicsőítésben, akik dicsőítik őt teljes lényükkel” (János 4:23-24 TM). Ez nem érzelmek kérdése; ez hit kérdése. Nem olyasmi, ami természetesen jön; olyasmi, amire nézve te döntesz úgy, hogy megteszed. Akár a pusztában vagy, akár az Ígéret Földjén, ha „ujjongsz és dicséretet énekelsz” (Zsoltárok 98:4 NKJ), elkezdenek történni a dolgok; ahogy felszáll a dicséreted, Isten áldása leszáll. Nehémiás azt mondja: „az Úrnak öröme a ti erősségtek” (Nehémiás 8:10 Károli). A dicsőítés tényleg segít meggyógyítani az érzelmeidet és felemelni rólad a nyomasztó dolgok súlyát. Próbáld ki!
péntek, május 01, 2009
Dicsőítve járd az utad! (1)
„Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadók között.” (2Krónika 20:22)
Nincs olyan törvény, ami azt mondaná, hogy Isten dicsőítése csak vasárnapra volna fenntartva a templomban. Életforma is lehet: a munkában, az iskolában, otthon és zuhanyozás közben is gyakorolható. A dicsőítés elhozza Isten jelenlétét, az ő közvetlen beavatkozásával együtt. A zsoltáríró azt mondja: „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám” (Zsoltárok 34:2). Mielőtt Dávid katona vagy király lett volna, megölte Góliátot egy parittyával és egy kővel. Nincs szükséged hadseregre, hogy legyőzd az óriásaidat, csak egy jól célzott Igére, egy magasztaló kiáltással megtámogatva. A dicsőítés a hit megnyilvánulása; Isten uralmának kihirdetése. A dicsőítés nem olyasmi, amire csak akkor szánod rá magad, amikor kedved van hozzá. A Biblia azt mondja, hogy „vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor!” (Zsidók 13:15). Minél többe kerül, annál kifizetődőbb!
Az Ószövetségben, amikor az ellenséges erők csatarendbe álltak Júda ellen (a név „dicséretet” jelent), Jósáfát király a kórust küldte a hadsereg elé a frontvonalba, hogy dicsérjék Istent. Micsoda őrült haditerv! De működött! Ahogy dicsőítve mentek előre, „az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadók között”, és azok vereséget szenvedtek. Bárki tudja dicsőíteni Istent, amikor „rózsás az élet”, de tanuld meg dicsőíteni Őt akkor is, amikor a lövészárokban vagy, és bármi is folytasson ellened háborút, Ő le fogja győzni azt. A dicsőítéssel teli környezet megálljt parancsol a sátánnak, mert ő tudja, hogy Isten ott „lakik” az ilyen légkörben (Zsoltárok 22:4 Károli).
Nincs olyan törvény, ami azt mondaná, hogy Isten dicsőítése csak vasárnapra volna fenntartva a templomban. Életforma is lehet: a munkában, az iskolában, otthon és zuhanyozás közben is gyakorolható. A dicsőítés elhozza Isten jelenlétét, az ő közvetlen beavatkozásával együtt. A zsoltáríró azt mondja: „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám” (Zsoltárok 34:2). Mielőtt Dávid katona vagy király lett volna, megölte Góliátot egy parittyával és egy kővel. Nincs szükséged hadseregre, hogy legyőzd az óriásaidat, csak egy jól célzott Igére, egy magasztaló kiáltással megtámogatva. A dicsőítés a hit megnyilvánulása; Isten uralmának kihirdetése. A dicsőítés nem olyasmi, amire csak akkor szánod rá magad, amikor kedved van hozzá. A Biblia azt mondja, hogy „vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor!” (Zsidók 13:15). Minél többe kerül, annál kifizetődőbb!
Az Ószövetségben, amikor az ellenséges erők csatarendbe álltak Júda ellen (a név „dicséretet” jelent), Jósáfát király a kórust küldte a hadsereg elé a frontvonalba, hogy dicsérjék Istent. Micsoda őrült haditerv! De működött! Ahogy dicsőítve mentek előre, „az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadók között”, és azok vereséget szenvedtek. Bárki tudja dicsőíteni Istent, amikor „rózsás az élet”, de tanuld meg dicsőíteni Őt akkor is, amikor a lövészárokban vagy, és bármi is folytasson ellened háborút, Ő le fogja győzni azt. A dicsőítéssel teli környezet megálljt parancsol a sátánnak, mert ő tudja, hogy Isten ott „lakik” az ilyen légkörben (Zsoltárok 22:4 Károli).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)